Weöres Sándor

1913. június 22-én született Szombathelyen, gyermekkorától nagy műveltségű felnőttekkel érintkezhetett. 1933-ban Pécsett volt joghallgató, majd bölcsész. 1932-ben jelent meg első verse a Nyugatban, 1934-ben első kötete (Hideg van, Pécs). 1935-ben Baumgarten-díjban részesült. 1937-38-ban Észak-Európában és a Távol-Keleten járt. 1939-ben a vers keletkezéséről értekező önvallomásával doktorált. Könyvtáros lett Pécsett, de sok időt töltött Budapesten is. 1947-ben Pestre költözött és feleségül vette Károlyi Amyt. Hosszabb olaszországi tanulmányutat tett. Világszemlélete miatt támadások érték; 1949-től csak műfordításai, gyermekversei jelenhettek meg. Színes, dallamos versein nemzedékek nevelődtek (Bóbita, 1955; Ha a világ rigó lenne, 1974.) 1951-ben könyvtárosi állásából is elbocsátották. Kodály Zoltán, aki már a 15 éves lírikus versét (Öregek) megzenésítette, támogatta. 1956 végén megjelent gyűjteményes kötete; 1957-től 1964-ig ismét nehezen tudta megjelentetni írásait. 1966-ban Nyugat-Európában és az USA-ban járt. A nyolcvanas években mind súlyosabb betegségekkel küzdött. Kossuth-díjas (1970). Költészete kezdetben a Nyugat lírikusainak erős hatását mutatja; leginkább természetes, naív őszintesége egyéníti. Mítikus asszír és ógörög költői művek átírására is több ízben vállalkozott (Istar pokoljárása, Gilgames, Theomachia). Tudatosan vállalta, hogy különböző stílusokat asszimiláljon. A szürrealistáktól tanult laza képzettársítás soraiban éppúgy találkozik a primitív szemlélet titokzatosságával, mint a gyermekversek friss játékosságával, a zenei motívumszerkesztéssel vagy a modern szabadvers-építés eljárásaival; bravúros verselésének köszönhetően rendkívül sok versváltozatot alakított ki (Fughetta, Fuga, Változat egy népdalra, Grádicsok éneke, Dob és tánc, Ablak az éjbe, Négy korál). Gyakran juttatta jelentős szerephez az írásképet (Kínai templom, Keresztöltés, Tapéta és árnyék, Egérrágta mese). Szerepjátszó készségét és stílusvirtuozitását Psyché c. kötetében bontakoztatta ki a legszabadabban. Műfordítóként is kivételes teljesítményt nyújtott: angol, német, francia, orosz, ukrán, olasz, latin szerzőktől többnyire közvetlenül (közvetítéssel más nyelvekből is) tolmácsolt művekkel a magyar fordításirodalom élvonalába emelkedett. 1989. január 22-én hunyt el Budapesten.