Légy jó mindhalálig  

Nyilas Misi mindig a debreceni kollégium diákja szeretett volna lenni, de első évesként még egy családnál lakott koszt-kvártélyon. Másodikos gimnazista korára végre büszke kollégista lett.

Szorgalmas diák volt, rengeteget tanult, hiszen tudta, hogy otthonról nem kérhet több pénzt, pedig könyvre így is sokat költött.

Október közepén váratlanul pakott küldött az édesanyja, de Misinek éppen csak arra volt ideje, hogy átvegye a pedellustól a csomagszállítót, máris mennie kellett latinórára. Társai körében hamar híre ment, hogy elemózsiája érkezett. A kisdiáknak még egy számtanórát is végig kellett ülnie, mire rohanhatott a coetusba, hogy eldicsekedjen a többieknek pakkjával. Annyi ideje volt csak, hogy kiváltsa a küldeményt, máris indulnia kellett a délutáni órákra. Mire Misi visszaért a kollégiumba a csomagját felbontva találta. Társai mindent felfaltak előle, ő már csak édesanyja levelét tudta elolvasni.

Misinek a hűvös idő ellenére szalmakalapban kellett járnia, mert a kalapját elhagyta a parkban. Sok bosszúsága mellett jó hírt is kapott. Egyik felsőbb éves diák felajánlotta Misinek, hogy olvasson föl helyette egy vak öregúrnál, amivel három forintot kereshet havonta. Az öregurat Pósalaky úrnak hívták. Misinek mindennap pontban ötórakor kellett elkezdenie a felolvasást és pontosan hatórakor hagyta abba. Egy szombaton az osztály leggazdagabb gyereke meghívta Misit magukhoz, bátortalanul lépett be a hatalmas házba, hiszen ő még ilyen előkelő helyen sosem járt. A vendégség után mindjárt Pósalaky úrhoz indult felolvasni, de mivel még volt ideje ötóráig, a városban szédelgett és gondolkozott. Érezte, hogy a gazdag házban megbántották az önérzetét, de nem tudott tisztán gondolkodni a történtekről. Pósalaky úrnak azonnal feltűnt a kisdiák lehangoltsága. Beszélgetni kezdett vele és a felolvasás után még az álmát is megosztotta Misivel. Arra kérte Misit, hogy az álmában szereplő számokat játssza meg lutrin, és ha nyernek, akkor megfelezi vele a pénzt. Ezután arról ábrándozott szegény fiú, hogy ha nyernének, mire költené a pénzt.

Az iskolában intőket osztogattak. Misi nagyon igyekezett a tanulással, de most féltette az osztályelsőségét. Tudta, hogy emiatt hívták Orczyékhoz, ezért lakhat ingyen kollégiumban. Majdnem elájult, amikor Gyéres tanár úr magához kérette. De nem intőt kapott, hanem egy fiú tanítását bízták rá. A kis Doroghyt kellett korrepetálnia, minden hónapban két forintért. Misi nagyon örült az újabb munkának, mert neki a felolvasással és a tanítással szerzett havi öt forint nagyon sok pénz volt. Doroghy Sanyika nagyon buta fiú volt. Misi hiába próbálkozott az ismétléssel, nem sokra ment vele. Nem értette, mit csinálhatott Sanyika az iskolában, ha semmit sem tud. Az órákra egy idő után beült Sanyika nővére, Bella is. Misinek nagyon tetszett a gyönyörű lány. Felolvasás közben is a lányon és elszegényedett családján járt az esze. Másnap meglátogatta tavalyi szállásadóit. Úgy köszöntötték, mint régi családtagot, és nagyon örültek annak, hogy saját magának megkeresi a pénzt. Az ő fiúk bezzeg csak a pénz költéshez értett! Misi nagyon szégyellte magát, amiért János úrra terelődött a szó, jobbnak látta elterelni a figyelmet erről a témáról, és a lutrira terelte a szót. János úr megnézte a reskontót, majd a Doroghyék lányai után érdeklődött, a látogatás végén pedig egy levelet is rábízott Misire, hogy azt adja át Bella kisasszonynak. Misi nem mert ellentmondani, de egészen kétségbe esett, hogy mibe keveredett.